Jelen közlemény a COVID-19 kardiovaszkuláris szövődményeit mutatja be, melyek közül a legfontosabb és egyben a leggyakoribb a thromboemboliás szövődmény megjelenése. A thromboemboliás komplikáció mellett kitér a troponinemelkedés jelentőségére, a szívizomgyulladásra, az akut corona­ria-szindrómára és arra, hogy a világ sok helyén a pandémia miatt milyen változásokat tapasztaltunk a szívinfarktus ellátásában.

A European Society of Cardiology (ESC) 2019-es kongresszusán ismertették a krónikus koszorúér-szindrómákra (CCS) vonatkozó új ESC-iránymutatást. 

Az idős betegek szívinfarktusának ellátásával, sztatinkezelésével, malnutríciójának leküzdésével, transzkatéteres aortabillentyű-beültetésének (TAVI) javallatával és a TAVI utáni endocarditis megelőzésével kapcsolatos aktuális európai ajánlásokat tekinti át a cikk.

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

A European Society of Cardiology kamrai ritmuszavarokkal és a hirtelen szívhalál megelőzésével foglalkozó 2015-ös irányelveinek a 2006-os ajánlá­sokhoz képest számos új eleme van, a genetikai diagnosztikától a szubkután és a hordozható kardioverter defibrillátorokig.

A szívbetegek gyakran pszichés társbetegségekben is szenvednek, ame­lyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőségüket. A pszichés zavarok a szívbetegségek kialakulását és lefolyását is hátrányosan érinthetik. A de­presszió, a félelem és szorongás, továbbá a poszttraumás stressz szindróma gyakori előfordulása ebben a betegcsoportban növelheti a hospitalizációs, a morbiditási és a mortalitási rátát. Rendkívül fontos a pszichés zavarok idő­ben történő felismerése és kezelése. A pszichokardiológia a szívbetegségek és a pszichés elváltozások kapcsolatával és az ezekre ható pszichoszociális tényezőkkel foglalkozik.

A renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer túlzott aktivitása számos kór­folyamatban meghatározó szereppel bír. Éppen ezért, nem meglepő módon, a rendszer működését gátolni képes gyógyszercsaládok az angiotenzin-konvertáló enzim gátlószerei, az angiotenzinreceptor-blokkolók és az aldoszteron-antagonisták bizonyítottan javítják a betegek életkilátásait. 

A diabéteszes ketoacidózis fő oka az inzulinhiány. Minden életkorban előfordul, a halálozási arány 1–5%. Fő tünetei: poliúria és polidipszia, súlyvesztés, fáradtság, diszpnoé, hányás, megelőző lázas betegség, hasi fájdalom, polifágia. Néhány laboratóriumi vizsgálattal el lehet különíteni a hiperozmoláris hiperglikémiás állapottól, a gasztroenteritisztől, az éhezési ketózistól és más metabolikus szindrómáktól. A kezelés része az inzulinadás, az intravénás folyadékpótlás, a glükóz- és elektrolitszintek monitorozása. Az agyödéma ritka, főleg gyermekkori szövődmény. A szülők edukációjában szem előtt kell tartani a ketoacidózis lehetőségét.

Jelenleg kevés, igazán hatékony eszköz van a kezünkben az akut ischaemiás stroke kezelésére. Az intraarteriálisan adot rt-PA-n és/vagy a vérrög eltávolítására szolgáló berendezéseken kívül csak a thrombolyticus szerekkel és thrombocyta-gátló hatóanyagokkal megkísérelt reperfúzió jön szóba, bár az utóbbiak csak korlátozott sikerességgel.

Háromszoros a halálozás esélye azokban az esetekben, amikor a stroke vagy a myocardialis infarctus után a beteg visszatér a dohányzáshoz – ismertette a European Society of Cardiology 2012-es kongresszusán Furio Colivicchi, a San Filippo Neri Kórház kutatója, aki azt is megállapította, hogy minél korábban gyújt rá a beteg az első cigarettára, annál nagyobb az egy éven belüli halálozás kockázata.